Brigcsnek köszönjétek a posztot mivel a) ő passzolta át nekem a könyv mindhárom részét, b) szintén Apple felbújtására kezdtem bele a könyves élmény kicsit bővebb kifejtésének.
Miről is szól a történet..
Adott 12-13 körzet, plusz a Kapitólium nevű átok, amely a többit irányítja, természetesen nem túl idilli körülményeket biztosítva. Ezt a 12-13 körzetet és a Kapitóliumot nevezik Panemnek, amely Észak-Amerika területén fekszik valamikor a távoli, távoli, távoli jövőben. Ennyit a földrajzról.
A körzetek között tilos az átjárás, kissé abszurd módon békeőröknek nevezett emberek őrzik a "békét". Ez utóbbi inkább jelent fizikai és szellemi kizsákmányolást, mint nyugodt, boldog életet. Panem lakói - a Kapitóliumiakat kivéve, akiknél a habzsi-dőzsi dívik- az éhezéssel, szegénységgel puszipajtások, nem pedig az elégedettséggel vagy a magas átlagéletkorral.
Nos, ebben a talán utópisztikusnak tűnő társadalomban a Kapitólium immár 74 éve egy különös játékkal sújtja a ködös múltban, valamikor régen fellázadt körzeteket: minden évben a Kapitóliumot kivéve, az összes körzetnek ki kell választania egy-egy 12-18 év között fiút és lányt, akit aztán egy expresszvonattal mentorostul, körzeti megbízottostul a fővárosba szállítanak. Mégpedig azért, hogy stylistok és kiképzők által valódi gyilkosokat neveljenek belőlük. Ugyanis ez az Éhezők Viadalának értelme: csupán csak egy maradhat. 24 gyerek gyilkolja halomra egymást, csupán azért, hogy a Kapitólium az 'oszd meg és uralkodj' elve alapján továbbra is a markában tarthassa a körzeteket. Egyébként a kiválasztási folyamatot Aratásnak nevezik, nem megható?
A trilógia női főhőse Katniss Everdeen, aki a történet kezdetén családfenntartóként tevékenykedik a 12-es körzetben. Édesapja meghalt, édesanyja ezután depressziós lett és pár hónapon keresztül hanyagolta gyermekeit: Katnisst és a húgát, Primet. Ekkor vált az apai tanításnak hála Katnissből kiváló vadász és zseniális feketepiaci alkusz, hiszen a körzetet körbevevő kerítést - amiben hol van áram, hol nincs - kikerülve az erdőben vadászik hű társával, barátjával, Gale-el.
A trilógia első része az Aratás napján kezdődik: amikor a 12-ik körzet megbízottja, Effie Trinket Prim nevét húzza ki egy apró papírcetlin, mint női kiválasztottat. Ezt szerető nővére Katniss nem nézheti tétlenül, így önként jelentkezik helyette a feladatra, ami gyakorlatilag felér egy halálos ítélettel. Talán ez az egyetlen őszinte, mély, érzelmi megnyilvánulás mind a három részben, amikor Katnisst minden kétséget kizáróan csupán a szeretet vezérli. Miután a testvéri önfeláldozás az Aratáshoz méltó show-t szolgáltatott, Effie bűvös ujjai kiválasztják a férfi résztvevőt is, Peeta Mellark személyében.
Peeta Mellarkról a történet előrehaladtával fokozatosan kiderül, hogy már kiskoruk óta szerelmes Katnissbe. Alig nőhettek ki a földből, amikor Katniss édesapja meghalt és a fő pénzkereső kiesésével az egész család az éhezés szélére került. Így Katniss a kukákban turkált maradék ennivaló után, egészen addig, amíg a pékmester - Peeta édesanyja - rajta nem kapta és jól le nem hordta. Egy kis figyelemelterelő akciónak köszönhetően Peeta egy-két anyai pofont bevállalva 2 kenyeret juttatott el Katnissnek a levegőben, így a család megmenekült az éhezéstől.
Persze erre Katniss is emlékszik, de mivel Panem lakói a gyanakvásukról híresek, úgy gondolta, hogy ezzel Peeta érzelmileg befolyásolni akarja majd őt. Így már a Kapitóliumba vezető vonatúton is elkezdi a rá annyira jellemző távolságtartást, ami csak akkor kezd el némileg feloldódni, amikor a Viadal közepén kb. a játékmester be nem jelenti, hogy az egy körzetből érkezett kiválasztottak mindketten túlélhetik a játékot. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
Amint Peetával megérkeznek a Kapitóliumba, kezelésbe veszik őket a stylistok, ahol Katniss egy igaz barátra lel, Cinnára. A srácnak valahogy mindig sikerül kihoznia az embert Katnissből, de úgy, hogy közben a közönség és a támogatók is figyelmét is felhívja rá illetve Peetára. Ez a Viadal előtti interjúk előtt kulcsfontosságú, hiszen ők támogathatják a kiválasztottakat a verseny alatt, ami jelentősen növelheti a túlélési esélyeiket. Cinna és Haymitch - a mentoruk, a Viadal egy korábbi győztese kicsinek nem nevezhető alkoholproblémával - pedig úgy szervezkednek, hogy a külvilág szemében Katniss és Peeta egy párnak tűnjenek.
Ettől a szereptől pedig a további két kötetben sem szabadulhatnak. Nagy nehézségek, borzalmas veszteségek árán Katniss fondorlatával megnyerik az Éhezők Viadalát, evidens lenne, ha innentől a két gyilkossá tett gyerek és családjaik biztonságban és jólétben élhetnének. De akkor ugyebár nem lenne még két folytatás....
Történt ugyanis, hogy Snow elnök, a Kapitólium teljhatalmú ura és parancsolója Peeta és Katniss életben maradását a Kapitóliummal szembeni ellenállásnak minősítette, így ha a Győzelmi Körút végéig nem győzik meg az elnököt szerelmük valódiságáról, kegyetlen megtorlásra számíthatnak. Persze mindez nem elég, Katnissnek még azzal is szembe kell néznie, hogy Peeta neheztel rá azért, mert csak színlelte azt, hogy szereti őt. Míg a fiú csak magát adta - mindvégig.
Úgy vélem, hogy a második könyvtől elkezdve az érzelmek elkezdenek kiveszni a könyvből. Collins E/1-ben ír mindvégig, így olvasás alatt végig volt egy olyan érzésem, hogy olyan, mintha egy robot cselekedne, nem pedig egy ember.
Nagyon idegesített az, hogy Katniss egyáltalán nem tudja, hogy mit-kit akar, akar-e egyáltalán valakit? Ez még az utolsó könyv végén sem derül ki egyértelműen.
Emellett ott van még a 13-ik körzet, amely a sötétben megbújva figyelte, ahogy a Kapitólium több évtizeden keresztül zsigereli ki a maradék 12 körzetet, gyilkol, egymás ellen hangolja az embereket, szándékosan nyomorban tartja és terrorizálja őket. Pedig a második-harmadik kötetben világosan kiderül, hogy rengeteg fegyver, repülőgép, élelemkészlet, orvosság állt a rendelkezésükre, de ők csak meglapultak a sötétben és vártak a kedvező alkalomra. Ami akkor jön el, amikor Katnissnek hála a körzetek egymás után fellázadnak elnyomóik ellene és reménytelennek tűnő harcba kezdenek.
A 12-ik körzetet gyakorlatilag a földdel teszik egyenlővé, brutális megtorlásokat alkalmaznak a lázadókkal szemben, ezek meg amíg Katniss hozzájuk nem kerül a kisujjukat sem mozdítják. És még azután is a saját céljaikra akarják őt felhasználni - amibe Katniss néhány feltétel árán, de bele is megy.
Mindent egybevetve a Coin által vezetett 13-ik körzet nem sokban különbözik a Snow elnök által vezetett kapitóliumi diktatúrától. Még szerencse, hogy a tervekkel ellentétben a végén mégsem Coin lesz az elnök...
Nos, a második és a harmadik könyv cselekményét bővebben nem fejtem ki, akit érdekel, olvassa el maga, majd írja meg, hogy tetszett. :)
Amiért dicsérni tudom Collins trilógiáját az az, hogy brutálisan reális képet fest arról, hogy manapság mennyire elidegenedett, érzelemszegény és sivár társadalomban élünk. Ahol nem számít más csak a talmi csillogás, a díszes felszín, míg a lélekben rejtőző dolgoknak nem szentelünk elég figyelmet. Mindezt a diktatúrán belüli élet bemutatásával meséli el nekünk, "megfűszerezve" azzal, hogy ártatlan gyerekekből gyilkosokat csinál, akik a túlélésért szinte bármire képesek.
Peeta az, aki olyan emberi érzelmeket és értékeket mutat, amilyenekkel én is rendelkezni szeretnék. Katniss karaktere tőlem főleg a második és harmadik könyvben nagyon távol áll. Az írónő nem igazán törekedett arra, hogy az érzelmeit-gondolatait bővebben kifejtse, így jó néhány részlet nem nyer értelmet, sok az elvarratlan szál. Ott van például Cinna, akinek még az első részben volt egy olyan jelenete, amikor az írónő azt sejttette az olvasóval, hogy nem véletlenül kérte a 12-ik körzetet, nem véletlenül volt ő is lázadó. De miért??? Emberi sorsok, amikor nem tudjuk, hogy mi-miért történik..
Nagyon sok karakterből lehetett volna többet kihozni, tartalmasabbá tenni a könyvet. Sok a szerethető karakter (Peeta, Prim, Haymitch, Effie, Cinna, Finnick, Annie, Ruta, még néhány kiválasztott és a Zug lakói stb.), de miért kell a legtöbbet megölni közülük? Miért van az, hogy akik elvileg a jófiúk lennének (13 körzet) azoknál is az az érzésem, hogy csöbörből vödörbe esnek/esnének Panem lakói? Egyáltalán.. Milyen lett ott az élet a szabadságharc után? Maradt a diktatúra vagy esetleg valamilyen emberhez méltó társadalom jött létre? Miért nem kapok választ a kérdéseimre?
Röviden: az első rész nagyon tetszett, a második már kevésbé de azért még élvezhető volt, a harmadik egyáltalán nem ütötte meg az első könyv által roppant magasra tett mércét. A befejezés pedig igencsak siralmasra sikerült. Pont, pont, vesszőcske. Legyen elég ennyi egyelőre.
