Még ha nehéz is hinni benne.. Szeretném visszakapni az álmaimat. De nem fog menni, talán egy másik életben.
"Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább,
Megtart, mint egy háló, ringat,hogyha fáj.
Néha majd az úton zsákutcába érsz,
De közben annyi újat átélsz és remélsz.
Egy új kanyar, esélyt takar.
Menj, küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél.
Voltál fenn is párszor, kaptál glóriát,
Mégis sokszor érzed, a bánat jó barát.
Sürget benn egy érzés, újra fentre vágysz,
De mit tennél meg érte, hogy ne kössön le lánc?
Volt száz vihar, elült hamar.
Menj,küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd,miért szívből küzdenél.
Bár jönnek még csaták, mégis menj tovább, és álmodj még!
Úgy, mint én, küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
S végül majd tiéd, miért szívből küzdenél."
2011. május 18., szerda
2011. május 17., kedd
Ne tovább
"Mit láttok, amikor rám néztek? Egy állatot? Csak mert hagyjátok, hogy állatok állatként bánjanak velem. Ti ott a kormányban, ha a ti gyerekeitekről lenne szó, megállítanátok ezt? Ti, ti fehér emberek, ha ez az erőszak a ti országotokban történne, véget vetnétek neki?"
Idézet a cikkből, amin megakadt a szemem kedd este. A teljes verziót itt olvashatjátok el: A napi rutin része a nők megerőszakolása Kongóban
A cikk elolvasása után kavarogtak bennem a gondolatok. Igazából ez az olvasmány adta meg az utolsó löketet, hogy létrehozzam ezt a blogot. Szerettem voltam elmondani a véleményemet, de nem tudtam, hogy milyen oldalról közelítsem meg a problémát. Nemi erőszak? Háborúk? Karitatív munka? Kulturális sokszínűség? Ezek mind felötlöttek bennem.
Gyakran elgondolkodom azon, hogy Európában, Amerikában, Ausztráliában micsoda burokban élünk és el nem tudjuk képzelni, hogy például az arab és némely ázsiai kultúrában a nőkre nem úgy tekintenek, mint a férfivel egyenlő emberi lényre.
Ezeken a kontinenseken javarészt olyan társadalmak találhatók, ahol a kultúrából fakad a női egyenjogúság (más kérdés, hogy manapság a feminizmus hátrányait is megtapasztaljuk szerény véleményem szerint) és elítélik a női nem bántalmazásának minden formáját. Legalábbis hivatalosan, de mint tudjuk, mindenhol vannak aberrált férfiak-nők, akik még a várható törvény általi büntetés miatt sem mondanak le arról, hogy megerőszakoljanak egy nőt (és/vagy gyereket).
Gondoljunk csak bele, hogy míg számunkra természetesnek tűnik, hogy a rend őrei védelmeznek minket - nőket - addig például Kongóban ennek nyomát sem lehet látni. Sőt. Öt percenként 48 nőt erőszakolnak meg! Ez pedig egy brutális adat! Hogyan lehet képes arra bármilyen ember, hogy bántson egy másikat? Főleg ilyen gusztustalan módon?
"A Foreign Policy amerikai magazin szerint az újabb adatok azt bizonyítják, hogy a nemi erőszak olyan mélyen beleivódott az elmúlt évtizedek során súlyos fegyveres konfliktusok dúlta ország kultúrájába - harcoló felek katonai stratégiaként alkalmazták a nemi erőszakot-, hogy rendkívül nehéz fellépni ellene. "
Európai szemmel nézve érthetetlen, hogy a nemi erőszakot katonai fegyverként alkalmazzák. Nem tudom elképzelni, hogy milyen indíttatásból teszik ezt, egyáltalán, ha egy férfi megerőszakol egy nőt, nem rémlik fel előtte a saját anyja, lánya, testvére arca? Vagy őt is simán felhasználná a vágyai kielégítésére? Ha annyira kanos, verje ki és jó napot. Vagy ezt a rengeteg erőszakot csupán az emberi gonoszságra és aljasságra lehet visszavezetni? Ja, bocs. Érdekes módon az állatvilágban szinte senki nem támad a saját fajtájára. Ellenben a magasabb (?) értelmi színvonalat képviselő emberrel. Gratulálok.
Nagyon más kultúra dívik Afrikában illetve az arab országokban, mint nálunk. Lehet, hogy az utóbbi pár évtizedben a feminizmus térhódításának következményeként talán már kissé túl sok teher is rakódik a nők törékeny vállaira - igen, ez itt az irónia helye - de legalább nem vagyunk férfitársaink tulajdona. Köztársaságokban - már amit még annak lehet hívni az alkotmányban is -, királyságokban, alkotmányos monarchiákban egyaránt törvény által büntetendő bűncselekmény az erőszak és bántalmazás minden formája.
Lehet, hogy kissé érthetetlen miért lovagolok a törvényi szabályozásokon, amikor mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a jogszabályokat-törvényeket mindenhogy át lehet hágni megfelelő kapcsolatokkal és némi tőkével persze. De a kongói adatok alapján mégis azt mondom, hogy ez a paragrafusok általi rögzítés igenis nagy szó. Végre valami, amire büszkék lehetünk.
"A megerőszakolt nőket ugyanis gyakran kirekesztik, férjük elhagyja őket."
Ettől viszont eldobom az agyam. Számomra evidens, hogy az erőszaktevő férfit biztosan megtörném valamilyen úton-módon. Lelkileg, fizikailag, bárhogy. Kegyetlen dolog lenne, az tény, de az is az, amit ő tett. Máshogy nem tudná felfogni, hogy milyen életre szóló kárt okozott annak a nőnek, akit bántott. Viszont az hogyan lehetséges, hogy pont az áldozattól fordul el a családja, a barátai, a közösség, melyben él? Ha ez így van, tényleg rosszabbak vagyunk az állatoknál! Hatalmas változás kellene ezekben a társadalmakban, elsősorban mentálisan. Nem tárgyként kellene kezelni a nőket, de ehhez sajnos nagyon sok idő kell. Mire eljut az ott élő emberek tudatáig, hogy ez mekkora bűn, addig még rengeteg nő életét törik ketté, rengeteg asszonyt, leányt, nővért fognak addig meggyalázni.
Dühítő ezt olvasni. Felfordul a gyomrom, ha erre gondolok. Mégis, egy csöppnyi reménysugár a cikkben is említett House of Joy és az ENSZ kezdeményezései a probléma megoldására. Nagy munka előtt állnak, de remélem, nagyon remélem, hogy véghez tudják vinni a csodát: meg tudják változtatni azt, amiről még én is, itt Magyarországon úgy gondolom, hogy nem lehet.
Idézet a cikkből, amin megakadt a szemem kedd este. A teljes verziót itt olvashatjátok el: A napi rutin része a nők megerőszakolása Kongóban
A cikk elolvasása után kavarogtak bennem a gondolatok. Igazából ez az olvasmány adta meg az utolsó löketet, hogy létrehozzam ezt a blogot. Szerettem voltam elmondani a véleményemet, de nem tudtam, hogy milyen oldalról közelítsem meg a problémát. Nemi erőszak? Háborúk? Karitatív munka? Kulturális sokszínűség? Ezek mind felötlöttek bennem.
Gyakran elgondolkodom azon, hogy Európában, Amerikában, Ausztráliában micsoda burokban élünk és el nem tudjuk képzelni, hogy például az arab és némely ázsiai kultúrában a nőkre nem úgy tekintenek, mint a férfivel egyenlő emberi lényre.
Ezeken a kontinenseken javarészt olyan társadalmak találhatók, ahol a kultúrából fakad a női egyenjogúság (más kérdés, hogy manapság a feminizmus hátrányait is megtapasztaljuk szerény véleményem szerint) és elítélik a női nem bántalmazásának minden formáját. Legalábbis hivatalosan, de mint tudjuk, mindenhol vannak aberrált férfiak-nők, akik még a várható törvény általi büntetés miatt sem mondanak le arról, hogy megerőszakoljanak egy nőt (és/vagy gyereket).
Gondoljunk csak bele, hogy míg számunkra természetesnek tűnik, hogy a rend őrei védelmeznek minket - nőket - addig például Kongóban ennek nyomát sem lehet látni. Sőt. Öt percenként 48 nőt erőszakolnak meg! Ez pedig egy brutális adat! Hogyan lehet képes arra bármilyen ember, hogy bántson egy másikat? Főleg ilyen gusztustalan módon?
"A Foreign Policy amerikai magazin szerint az újabb adatok azt bizonyítják, hogy a nemi erőszak olyan mélyen beleivódott az elmúlt évtizedek során súlyos fegyveres konfliktusok dúlta ország kultúrájába - harcoló felek katonai stratégiaként alkalmazták a nemi erőszakot-, hogy rendkívül nehéz fellépni ellene. "
Európai szemmel nézve érthetetlen, hogy a nemi erőszakot katonai fegyverként alkalmazzák. Nem tudom elképzelni, hogy milyen indíttatásból teszik ezt, egyáltalán, ha egy férfi megerőszakol egy nőt, nem rémlik fel előtte a saját anyja, lánya, testvére arca? Vagy őt is simán felhasználná a vágyai kielégítésére? Ha annyira kanos, verje ki és jó napot. Vagy ezt a rengeteg erőszakot csupán az emberi gonoszságra és aljasságra lehet visszavezetni? Ja, bocs. Érdekes módon az állatvilágban szinte senki nem támad a saját fajtájára. Ellenben a magasabb (?) értelmi színvonalat képviselő emberrel. Gratulálok.
Nagyon más kultúra dívik Afrikában illetve az arab országokban, mint nálunk. Lehet, hogy az utóbbi pár évtizedben a feminizmus térhódításának következményeként talán már kissé túl sok teher is rakódik a nők törékeny vállaira - igen, ez itt az irónia helye - de legalább nem vagyunk férfitársaink tulajdona. Köztársaságokban - már amit még annak lehet hívni az alkotmányban is -, királyságokban, alkotmányos monarchiákban egyaránt törvény által büntetendő bűncselekmény az erőszak és bántalmazás minden formája.
Lehet, hogy kissé érthetetlen miért lovagolok a törvényi szabályozásokon, amikor mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a jogszabályokat-törvényeket mindenhogy át lehet hágni megfelelő kapcsolatokkal és némi tőkével persze. De a kongói adatok alapján mégis azt mondom, hogy ez a paragrafusok általi rögzítés igenis nagy szó. Végre valami, amire büszkék lehetünk.
"A megerőszakolt nőket ugyanis gyakran kirekesztik, férjük elhagyja őket."
Ettől viszont eldobom az agyam. Számomra evidens, hogy az erőszaktevő férfit biztosan megtörném valamilyen úton-módon. Lelkileg, fizikailag, bárhogy. Kegyetlen dolog lenne, az tény, de az is az, amit ő tett. Máshogy nem tudná felfogni, hogy milyen életre szóló kárt okozott annak a nőnek, akit bántott. Viszont az hogyan lehetséges, hogy pont az áldozattól fordul el a családja, a barátai, a közösség, melyben él? Ha ez így van, tényleg rosszabbak vagyunk az állatoknál! Hatalmas változás kellene ezekben a társadalmakban, elsősorban mentálisan. Nem tárgyként kellene kezelni a nőket, de ehhez sajnos nagyon sok idő kell. Mire eljut az ott élő emberek tudatáig, hogy ez mekkora bűn, addig még rengeteg nő életét törik ketté, rengeteg asszonyt, leányt, nővért fognak addig meggyalázni.
Dühítő ezt olvasni. Felfordul a gyomrom, ha erre gondolok. Mégis, egy csöppnyi reménysugár a cikkben is említett House of Joy és az ENSZ kezdeményezései a probléma megoldására. Nagy munka előtt állnak, de remélem, nagyon remélem, hogy véghez tudják vinni a csodát: meg tudják változtatni azt, amiről még én is, itt Magyarországon úgy gondolom, hogy nem lehet.
"Üdv a világomban.."
Sziasztok!
Nos, ez a nap is eljött, közszemlére - vagyis inkább közolvasásra - bocsátom a gondolataimat. Hogy miről? Lássuk csak, annyi téma van a világon, hogy azt felsorolni nem lehet..
Mindenesetre itt mindenről olvashattok majd, ami engem foglalkoztat és írásra késztet. Könyvekről, zenéről, egy olyan cikkről ami mély nyomokat hagyott bennem, Forma-1-ről, fociról, politikáról. Igen. Politikáról is. Politológus hallgató lévén foglalkoztat a téma, mostanság pedig annyi változás - a legtöbb negatív - történik ebben a szektorban, hogy kénytelen vagyok ennek némi felháborodott hangot adni.
Azonban ha Ti, Olvasók szeretnétek, hogy valamivel kapcsolatban kifejtsem a véleményemet, ne habozzatok! Jelezzétek chatben vagy a megjegyzéseknél. Abszolút vevő vagyok mindenre.
Jó olvasást, böngészgetést és bátran osszátok meg velem a véleményeteket a bejegyzésekről. Végül is.. Ha együtt gondolkodunk, ha létrejön a párbeszéd, már érdemes volt létrehozni ezt a blogot.
Noncsi
Nos, ez a nap is eljött, közszemlére - vagyis inkább közolvasásra - bocsátom a gondolataimat. Hogy miről? Lássuk csak, annyi téma van a világon, hogy azt felsorolni nem lehet..
Mindenesetre itt mindenről olvashattok majd, ami engem foglalkoztat és írásra késztet. Könyvekről, zenéről, egy olyan cikkről ami mély nyomokat hagyott bennem, Forma-1-ről, fociról, politikáról. Igen. Politikáról is. Politológus hallgató lévén foglalkoztat a téma, mostanság pedig annyi változás - a legtöbb negatív - történik ebben a szektorban, hogy kénytelen vagyok ennek némi felháborodott hangot adni.
Azonban ha Ti, Olvasók szeretnétek, hogy valamivel kapcsolatban kifejtsem a véleményemet, ne habozzatok! Jelezzétek chatben vagy a megjegyzéseknél. Abszolút vevő vagyok mindenre.
Jó olvasást, böngészgetést és bátran osszátok meg velem a véleményeteket a bejegyzésekről. Végül is.. Ha együtt gondolkodunk, ha létrejön a párbeszéd, már érdemes volt létrehozni ezt a blogot.
Noncsi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)